Az Utazó ül, a Kalauz halad
2014.04.27. 14:43
Az Utazó ül, a Kalauz halad
Az utazás létezik. Öröktől fogva. Amióta az ember megszületik, azóta utazik. Vagy még előtte is. Talpra áll, sétál, siet, fut, szalad és kíváncsi. Autó, motor, kajak, űrhajó, vagy ugrás a lóra és már be is csekkolt a Heathrow-ra. Utazik villamoson, trolin, buszon, metrón vagy hajón, kompon, tutajon, omnibuszon, vaporettón, vonaton pöfékelve, bicajon szárnyalva, gördeszkán, rolleron vágyik távoli városokba, korcsolyán robogva, ráül a malacra, tevére, bikára, siklóra vagy struccra és zsiráfra, na meg az elefántra, kutyaszánra, s gondolázna. Miért ne szánkó, gépkocsi, limuzin, néha muszáj uszályra szállni, lábbal evezni, riksába dőlni, halászdézsából lesni, járkálni vezető nélküli járgányokon, mozgólépcsőn, tengeralattjáróban. Az ember néha léghajóba száll, helikopterre, taligára, szekérre, sárkányszárnyakat dob magára, ejtőzik, libegőzik, tavirózsa levélen úszik, fogasra kerül, hévre, London Eye-ra. Amszterdam, Párizs, Thailand, aki itt marad, azt hiszi mindenütt ugyanaz van. Vagy mégsem hiszi, tudja, hogy nem. Semmi sem ugyanaz. Az Utazó ül, a Kalauz halad.
Good Evening Vietnam!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.