Valahogy így jártam én is!

“– Ne kérdezze, hogy miért. Hiába is magyarázgatnám. Egy este az embernek egyszerűen kedve kerekedik felülni az első gyorsvonatra, s menni, menni, mindig csak menni. Azután megérkezik valahova. Ismeretlen utcákon csatangol, idegen embereket lát, idegen nyelvet hall, s úgy érzi, hogy otthon van. Nem bír elmenni. Szeretne mindörökre ott maradni. “ (Kosztolányi Dezső)

Láttad már Velencét, a titkokkal teli, rejtélyes, csábító, gólyalábakon álló várost? Tévedtél már el a sikátoraiban? Ringatóztál a fekete gondolában vagy táncoltál a Szent Márk téren, Európa szalonjában? Csak egy helyet ismerek, ahol a galambok sétálnak, a lovak a levegőben nyargalnak, az oroszlánnak pedig szárnya van: Velencét!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.