Az ember csak sétál, Örül a szép időnek. Lovely weather, Ilyenkor ezt hallom. Egyszer csak észreveszem, hogy nem vagyok egyedül, mások is sétálnak mellettem, mögöttem. A  m a d a r a k, Néha kedvük kerekedik sétálni. Nem csoda ez itt Londonban. De hogy még beszélgetnek is egymással, arra már felkapom a fejem. Épp egy zihált hajú pár jön mellettem, mögöttem pedig a Mester és a barátja. Nem hiszek a szememnek! Nem ijednek meg  tőlem, nem állnak meg egy pillanatra sem ahogy hátra fordulok, és fotózom őket. Csak jönnek mögöttem, mintha láthatatlan lennék. Határozott, peckes lépésekkel halad a hosszúlábú, a rövid pedig nem totyog, nem siet mellette, hogy utolérje, hanem ő is nyugodtan lépked. Ráérnek. A Mester elmondja, amit akar, utána megint hallgatnak. Csendben lépkednek egymás mellett. Hagyom, hogy megelőzzenek. Megyek utánuk.